Kissné Szobonya Csilla megemlékező beszéde

Kecskemét, 1996. szeptember 29.

Családunk és a magam nevében szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit, aki ma eljött, hogy együtt emlékezzünk édesapámra, a forradalom vértanújára kivégzésének 38. évfordulóján.

Kossuth Lajos mondta 1849-ben:
"Mi harcoltunk, ha nem is győztünk.
Ámbár hazánkat nem mentettük meg,
de a zsarnokságnak útját álltuk.
Majd, ha történelmünket megírják,
elmondhatják rólunk, hogy ellenálltunk."

Csakúgy, mint 1848-ban, 1956-ban is ez az ország is hősiesen ellenállt az idegen túlerővel szemben. A világ egyik legnagyobb erkölcsi megtisztulását indította el.
Igen ellenálltak az 1956. forradalom mártírjai is, akik mindvégig szemben álltak a diktatúrával, és a legnagyobbal, életük feláldozásával hitelesítették küldetésüket.

Most is, mint mindig megrendülten állok itt a börtön előtt. Torokszorító érzés számomra felidézni a múltat.
Egy ember - az édesapám 38 évvel ezelőtt, ezen a napon, s e falak között készült utolsó útjára.
Számot vetett már életével.

"Belenyugodva sorsomba várom a kiteljesedést, ez a magyar sors, és büszke vagyok arra, hogy a jó Isten erre a sorsra tartott érdemesnek"

Saját élete, egyéni és családi boldogulása elé helyezte népünk szabadságát, az emberi tisztességet és felelősségvállalást.

Emlékezzünk, mert emlékeznünk kell!
Hiszen hosszú évtizedekig a nevüket sem lehetett kiejteni, sárba tiporták, megalázták azt. Felnőtt egy nemzedék, amelyik nem hallott róluk, vagy csak elferdítve hamis történelemből, pedig hősök voltak a hétköznapok hősei.

Miért is kellett meghalnia?
Mi történt valójában Jánoshalmán az országnak ebben a bács-kiskun megyei községében 1956-ban, amelyért később ilyen kegyetlen bűnhődés járt.

"Kötél általi halál!"

Ma azt látjuk, azt mondhatjuk, hogy a forradalom napjaiban volt ott helyben egy egyenes gerincű, tiszta kezű, hazáját szenvedélyesen szerető ember, az édesapám, akinek vezetésével a megnyomorított, sokat szenvedett nép kezébe vette saját sorsának irányítását, szakított az addigi rendszerrel: a diktatúrával, és hozzá látott a többpárt-rendszerű polgári Magyarország visszaállítására!

Az ő bátor kiállásának, igaz hazafiságra buzdító beszédeinek hatására Jánoshalma népének döntő többsége a forradalmi átalalkulás mellé állt. Létrehozták az új pártokat,forradalmi bizottságot alakítottak, amelynek vezetőjévé édesapámat választották.

A nagygyűléseken részt vett a diákoktól, a legidősebb nemzedékig szinte minden korosztály. A lakosság tudta, mi történik a községben az ő érdekükben, a szabadságért. Ezért is volt olyan nagy a lelkesedés, tenniakararás.

A jánoshalmi Tüzérlaktanyában is a Forradalmi Katonai Tanács vette kezébe az irányítást.

Édesapám rendkívüli szervezőképességét mutatja, hogy a nevéhez a fűződik a Mélykúti Forradalmi Bizottság megszervezése is. Tevékenyen részt vett a járási forradalmi bizottság létrehozásában is a munka összefogására.

Édesapám számára a legfőbb érték az emberi élet volt.

Beszédeiben is hangsúlyozta:
"Nyújtsunk egymásnak békejobbot, s ne a bosszú vezessen mindent, mert nagyon kevesen vagyunk magyarok, és minden magyar ember
re szükség van."

Mindenkit visszafogott az önbíráskodástól és a személyes bosszútól. A mélyben feszülő indulatok ellenére
Jánoshalmán mindvégig rend-, élet- és vagyonbiztonság volt.

De rendkívül tevékeny, lelkesítő napok voltak.
Vezetésével újjászervezték a közigazgatást, új tanácsot választottak.
A Forradalmi Bizottság 19 pontban fogalmazta meg programját, határozatokat hoztak, hogy zökkenőmentessé tegyék a köszég életét.
- A tsz-ek fennmaradásának szükségességéről, önkéntes alapon, de hatálytalanította a nyári tagosítást,
- A Begyűjtési Hivatal felosztásáról,
- Az új ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági bizottságok szervezéséről, hogy a község életét zökkenőmentessé tegyék,
- A honvédség csatlakozása után pedig a rend biztosítására kis létszámú nemzetőrség felállításáról.
- Megszervezték a budapesti honfitársaik támogatására élelmiszersegélyek küldését.
Elmondhatjuk, hogy Jánoshalma népe hazaszeretetről tett tanúbizonyságot lelkesedésből, tenniakarásból példát mutatott.

November 4-én a jánoshalmi Tüzéralakulat Forradalmi Katonai Tanácsa megtette a katonai előkészületeket a forradalom vívmányainak megvédésére, aznap önkénteseket is behívtak, és elhatározták, hogy utolsó csepp vérükig megvédik a forradalom eredményeit, de az orosz csapatok nem értek el ezen a napon Jánoshalmára.
Így fegyveres harcra nem került sor.

Tehát Jánoshalmán 1956-ban a demokratikus átalakulás első lépéseit tették meg, az alatt a rövid idő alatt, s ez nagyon nagy tett voltIgaz célért harcoltak tiszta eszközökkel.


Ezzel szemben felháborítóan kegyetlen a megtorlás.

Édesapám ellen a vád:
A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése, és vezetésének bűntette

Bár még a vádiratban is ez áll:
'Igaz, hogy sem emberéletben, sem anyagiakban semmiféle kár nem keletkezett, de ha jöttek volna a szovjet csapatok, lőttek volna."
Az egész vád erre a HA feltételre épült.

Az ítéletet, 1958. szeptember 29-én végrehajtották.
Világosan láthatjuk, hogy az ítélet az elrettentést szolgálta.

Most édesapám halálának 38. évfordulóján nemcsak azért a tevékenységéért tisztelgünk előte, amelyet a forradalom napjaiban tanúsított, hanem azért az emberi helytállásért, amit a börtnévek alatt tanúsított.
Hiszen hiába volt bilincsbe verve,
lelkét és gerincét nem tudták megtörni,
emberi méltóságát nem tudták elvenni,
ezért is kellett meghalnia.

A rázúduló vádak ellenére sem tört meg, nem hárította a felelősséget társaira, hanem
"Hajlíthatatlanul vallott életelvekkel állt a bírósággal szemben" /vádiratból/

Hiszen az embert mai emberi minőségében az erkölcs határozza meg.
Végsőkig hitte, hogy az áldozatvállalásuk nem lesz hiábavaló.

S ez az emléktábla mementóként arra hívja fel a figyelmünket, hogy a legnehezebb időszakban is meg lehet maradni tisztességes, egyenesgerincű embernek.
Ezért hozzuk el minden évben a kegyelet virágait az ő emlékére, emberi nagysága előtt tisztelegve.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott: Kissné Szobonya Csilla

aaaaaaaaaaaaiii