Kecskemét, 1999. szeptember 29.

Kissné Szobonya Csilla ünnepi megnyitója

" Eljöttünk hát a múlt színhelyére,
itt állunk a rácsos ablakok előtt,
hol ő ítéletre várva hallotta a végtelen időt"
Az ítélet kötél általi halál, amit 41 évvel ezelőtt, itt a börtön udvaron hajtottak végre.
Búcsú sorai ezek voltak: Belenyugodva sorsomba várom a kiteljesedést, ez a magyar sors, s büszke vagyok arra, hogy a Jó Isten erre a sorsra tartott érdemesnek. Családunk és a magam nevében szeretettel, és tisztelettel köszöntök Mindenkit, aki ma eljött, hogy méltón emlékezzünk Dr. Szobonya Zoltánra, édesapámra az 56-os magyar forradalom, és szabadságharc bács-kiskun megyei vértanújára, a Jánoshalmi Nemzeti bizottság vezetőjére, kivégzésének 41. évfordulóján.
A mai ünnepségnek még egy különleges aktualitása is van, mivel 1999-et írunk, utoljára emlékezhetünk 1900-zal kezdődő évben.
S még egy évfordulóról szeretnék szólni. 10 évvel ezelőtt, 1989-ben helyezhettük végső nyughelyére Budapesten a 300-as parcellába.
Az emlékek visszatérnek, és nem halványulnak, mert nem hagyhatjuk, hogy elhalványuljanak.
Hitem szerint ezek az emlékezések is hozzájárulnakaz 56-os forradalom és vértanúk emlékének és igazságának ébrentartásához.


Felkérem dr. Szakály Sándor történészt ünnepi beszédének megtartására.

A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott: dr. Szakály Sándor történész, megnyitotta: Kissné Szobonya Csilla - a verset elmondta dr. Aradszkyné Kiss Csilla unoka

aaaaaaaaaaaaiii