Ünnepi beszédet mondott: Navracsics Tibor Fidesz MPP országgyűlési képviselője, frakcióvezető, Bányai Gábor országgyűlési képviselő, BKMK elnök, Tüske János Kecskeméti BV Intézet parancsnoka, Kissné Szobonya Csilla - Ünnepi műsort adtak az unokák

Kecskemét, 2006. szeptember 29

Bányai Gábor Fidesz MPP országgyűlési képviselő, BKKM elnök
megemlékeze

"Az igazi férfi azt, amit helyesnek ítél, cselekszi akkor is,
ha nehézséggel jár, akkor is, ha bajjal jár.
Azt pedig, amit helytelennek tart, nem teszi akkor sem,
ha pénzzel, akkor sem, ha gyönyörrel, akkor sem, ha méltósággal volna összekötve."


Kedves Emlékező Közösség!
Tisztelt Frakcióvezető Úr, Képviselő Urak, Hölgyeim és Uraim!
Szeretve Tisztelt Szobonya Család!

48 ével ezelőtt ugyanezen a napon történt, hogy egy igaz embert, aki az idézetben megjelenő igaz ember élő példája volt, ennek a börtönnek az udvarán végleg elszakították családjától, hazájától.
Szobonya Zoltán, akinek a bűne egyszerűen csak az volt, hogy megvédte azokat a vérontástól, akik végül nyakára tették a hóhér által a kötelet.

Felső-Bácska népe azóta tudja, hogy az igazságért harcolni veszélyes, sőt életveszélyes dolog.
Ma is sokan vannak mifelénk, akik rettenetesen félnek Ügyvér úr lelkétől. Vissza-visszatér árulóinak lelkébe a félelem az igaz ember emlékétől, mert Felső-Bácskában azt is tudják, hogy az igazság nagyon veszélyes fegyver.
Még tudják mifelénk, hogy a hazugság mételyét csak az igazság győzheti le. Azt is tudják, hogy a hazugságok egyszer lebuknak, és egyszer lebuknak azok is majd, akik a hazugságból ma erényt, a bűnből pedig törvényt készítenek. Egyszer talán így lesz.

Kedves Barátaim!
Engedjék meg, hogy saját szavaim helyett Karinthy Frigyes egy írását idézzem fel, ami jól és sajnos megrendítően aktuális napjainkban, mikor szerett hazánk népe is rendszeresen Barabbás vállára kívánja lehajtani a fejét.

Krinthy Frigyes:
"A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a sírbolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Két oldalt füstölögtek a romok. Lent a kiszáradt árok fenekén találta az elsőt azok közül, akik Pilátus háza előtt kiáltozták Barabbás nevét. Elfeketült nyelvvel vonított a vörös felhők felé.
Megállt előtte, és így szólt:
- Itt vagyok!
- Az pedig felnézett rá, és zokogni kezdett.
- Rabbi, rabbi! - zokogott.
- És a mester szelíden folytata.
- Ne sírj! Állj fel és jöjj velem! Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé, és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barabbást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
A nyomorult pedig feltápászkodott és az ő öltönyét megragadta.
- Mester! - kiáltott elfulladva és könnyek között - ó mester, jövök!
Mondd meg, hogy mentsem meg magam! Mondd meg, mit tegyek! Mondd meg, mit mondjak!
- Semmit, mondta ő szelíden - csak azt, amit három nap előtt kellett volna mondanod, amikor Pilátus megállt a tornácon és megkédezett titeket: "Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost vagy a Názáretit?"
- - Ó én bolond! - kiáltott a nyomorult fejét öklével verve, - ó én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester - most jőjj hát velem Pilátus háza elé, ne törődj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor én intek neked, kiáltsd egész szívedből és egész tüdődből: "A Názáretit!": mintha azt kiáltanád: "Az életemet!
Az pedig követte őt.
És találnak útközben egy másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát, feleségét, gyermekét és szemeit kiszúratta.
És ő homlokon érinté csendesen kezével, és így szólt:
- Én vagyok az. Jőjj velem Jeruzsálembe, és amikor én kezemmel érintelek, kiáltsad: "A Názáretit!": mintha azt kiáltanád: "A házamat!, A gyermekemet! A szemem világát!
Az pedig felzokogott és követte őt.
És találtak még másikat is, kinek lábai és kezei kötéllel voltak összekötve, és nyakára hurkolva, őt magát pedig arccal lefelé bűzhödt mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé.
Odament hozzá, és megoldotta kötelékeit, és így szólt:
Ismerlek téged. Te költő voltál, aki a lélek rajongó repülését hirdetted: Jőjj velem, és amikor intek, kiáltsad: "A Názáretit!", mintha ezt kiáltanád: "A szabadságot! A léleknek és a gondolatnak a szabadását!"
Az pedig megcsókolta az ő saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkre tett. És mindegyik külön-külön zokogva verte mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: "A Názáretit!", mintha azt kiáltanák: "Békesség, békesség! Békesség e földön!"
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé. Pilátus a tornácon ült és estebédjét költötte Barabbással, a gyilkossal.
Kövéren és fénylő arccal ültek ott, nehéz borokat ittak, és drága ételeket ettek arany edények fenekéről: skarlátpiros palástjuk messze világított.
A Názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte őt, a tornác elé járult és felemelvén átszegezett kezeit, szelíden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus! Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyiket az elítélteknek elbocsátod, úgy, ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta, mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar. Kérdezd meg őket újból, amint a törvényeinkben meg vagyon írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a Názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
- És a sokaság ezt kiáltotta: "Barabbást!"
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta:
- "A názáretit!"
A Mester pedig halovány lett , és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott, és torkából úgy bömbölt rekedten: "Barabbást!": mintha azt hörögné: "Halál! Halál! Halál!"
- Pilátus pedig zavartan lesütötte az ő szemeit, és mondá neki: "Te látod…"
Ő pedig bólintott fejével, és csendesen felmenvén a lépcsőn, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg. "/1917/

"Az igazságosság felemeli a népet, a bűn azonban a nemzet gyalázatára válik." /Pld. 14,34/

Egyszer Szobonya Zoltán és az igaz mártírok igazsága talán felemeli népünket.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

aaaaaaaaaaaaiii