Kecskemét, 1998. szeptember 29.
Kissné Szobonya Csilla ünnepi beszéde
Családunk és a magam nevében szeretettel, és tisztelettel köszöntök Mindenkit, aki ma eljött, hogy ezen a kerek évfordulón méltón emlékezzünk Dr. Szobonya Zoltánra, édesapámra az 56-os magyar forradalom, és szabadságharc bács-kiskun megyei vértanújára, a Jánoshalmi Nemzeti bizottság vezetőjére, kivégzésének 40. évfordulóján.
Külön szeretnék köszönetet mondani Tüske parancsnok úrnak, Széchenyi László őrnagy úrnak, és munkatársaiknak, hogy immár hatodik alkalommal szervezik meg ilyen méltó módon a koszorúzási ünnep-séget.
Az emlékek így évről-évre visszatérnek, és nem halványulnak, mert nem hagyhatjuk, hogy elhalványuljanak.
A mai napig is ható tudatos feledtetés, ferdítés vagy agyonhallgatás évei után, nem engedhetjük meg az 56-os forradalom emlékének kiüresedését. A kérdés csak az, hogy van-e még fül a hallásra? Ha nem halljuk meg a vértanúk erkölcsi üzenetét aligha jutunk el egy tisztább és élhetőbb világba.
Egyre mélyebb az a hallgatás, amely az akkori polgári erőket övezte és övezi.
Talán a mai ünnepséggel ebből az adósságból törlesztünk, hiszen Jánoshalmán dr. Szobonya Zoltán vezetésével 56-ban a polgári Magyarország megteremtésére tettek kisérletet.
Hitem szerint ezek a megemlékezések is hozzájárulnak az 56-os forradalom, és a vértanúk emlékének, és igazságának ébrentartására.
Hiszen, ahogy Németh László is mondja
"Emelkedő nemzet nincs méltón emlékező nemzet nélkül."
Most először hallgassuk meg az unokák nemzedékéből Szentpály Miklós Nagyapja emlékére írott verset; címe a Rab - elmondja Dr. Aradszkyné Kiss Csilla.
Felkérem M. Kiss Sándor történészt ünnepi beszéde megtartására.
Kapcsolódva a Történész Úr szavaihoz, csak akkor emlékezhetünk méltón, ha nem engedjük eltakarni az 56-os magyar forradalom két örökségét:
Október 23-a: a nemzeti függetlenség, a szabadság és a polgári demokrácia öröksége,
November 4-e: pedig a hazaárulás, a terror és a diktatúra hagyományát jelenti, és a kettőt összemosni nem lehet.
A hóhér soha, semmilyen itélőszék előtt nem lehet egyenlő az áldozattal.
Ezért is emlékeznünk kell! Különös hangsúllyal a vértanúkra, akik életük feláldozásával hitelesitették küldetésüket, hiszen végsőkig kiálltak az igaz ügyért.
Számunkra 56 nem pusztán és nemcsak történelem, mint ahogy édesapám példája is mutatja, hanem elsődlegesen szellemi, lelki, erkölcsi és jellembeli magatartási minta.
Olyan alap, melyre a jelen és jövő társadalma megbizhatóan épitkezhet, hiszen édesapánk előtt ma nemcsak azért a tevékenységéért tisztelgünk, amit az 56-os forradalom és szabadságharc napjaiban tanúsitott, hanem azért az emberi helytállásért, ami a börténévek alatt jellemezte.
Hiába akarták megtörni, a rázúduló vádak ellenére sem tört meg, nem háritotta a felelősséget társaira, minden szavát és tettét vállalta.
S az itélet 81. oldalán ez áll: hajlithatatlanul vallott életelvekkel állt a birósággal szemben. Semmilyen körülmények között nem kötött alkut a hatalommal, s inkább vállalta a halált. Élete végéig kiállt eszméi mellett.
Két évvel ezelőtti október 23-i ünnepség után felhivott egyik rabtársa, s megkérdezte tőlem: Miért mondom azt, hogy az édesapám meg akart halni, mi a célom ezzel? Mert ő pontosan tudja, hogy nem akart meghalni, aggódott értünk, gyerekekért, mert éppen betegek voltunk. S neki is csak azt tudtam válaszolni, hogy az
Édesapám nem akart meghalni, de nem választhatott más utat erkölcsi értékrendje és az elvei miatt. Ezért mondta azt, s ez az üzenete az utókornak is: Inkább becsületben meghalni, mint becstelenül élni.
Ezért emlékezünk ma édesapámra itt, aki annyi idős volt, mint én most. 48 évesen 40 évvel ezelőtt ezek között a falak között készült utolsó útjára.
Számot vetett már életével, mivel utolsó napjai egyikén ezt irta: Belenyugodva sorsomba várom a kiteljesedést, ez a magyar sors, s büszke vagyok arra, hogy a Jó Isten erre a sorsra tartott érdemesnek. Pici babáim soha ne felejtsétek, hogy magyarnak születtetek, s egyre kérlek benneteket, hogy mindig és minden körülmények között csakis az igazat modjátok.
Befejezésül édesapám és az összes vértanú, valamint a magyar szabadságért harcolók tiszteletére halgassuk meg a "Magyarnak lenni" c. vers részletét unokája, Simon Tünde előadásában.
Az ünnepségen elhangzott versek:
Szentpály Miklós: A rab - Nagyapám emlékére
Sajó Sándor: Magyarnak lenni /részlet/