Ünnepi beszédet mondott: Dr. Márki Zoltán bíró, Kissné Szobonya Csilla, verset mondtak az unokák: Csilla, Dalma, Tünde, Zoltán
Kecskemét,. 2001. szeptember 29., .
Kissné Szobonya Csilla ünnepi megemlékezése
Családunk és a magam nevében szeretettel és tisztelettel köszöntök Mindenkit, aki ma eljött, hogy együtt emlékezzünk 56 forradalomára, az önmagára eszmélő nemzet és szabadság ünnepére a 45. évfordulón.
Az emlékezet életünk útitársa, körülvesz, mint a levegő.
Az emlékezet tartja egyben a világot, mint valami szemekből álló lánc.
Az emlékezet hagyja örökül számunkra, hogy mi a jó - ami élni segít.
Gyermekeinknek és unokáinknak is tudniuk kell az igazat, hogy legyen mihez igazítaniuk életüket, értékrendjüket.
Hiszen az idegen fegyverekkel hatalomra került rendszernek legfontosabb törekvése a jellemet erősítő, morális tudat szétzúzása volt.
Éppen ezért hosszú évtizedeken keresztül csak szűk baráti társaságban, családi körben vagy a titokban látogatott temetőkben egy-egy szál gyertya világánál lehetett emlékezni. A nevüket sem lehetett kiejteni, megalázták, sárba tiporták azt, mert egy nemzet emlékezetéből akarták végképp kitörölni azokat az időket.
Pedig az idő nem arra való, hogy az igazat meghamisítsa. Az ember nem arra született, hogy a hamisat igazítsa.
Fel kell mutatnunk 56 igazságát, teljességét -ezzel tartozunk a mának és a jövőnek, hogy ne legyen olyan generációja többé e hazának, amely hazugságban nő fel. Az igazság lehet árnyalt, de sohasem hazudhat.
Nem lehet puhára párolni a történelmi pillanatot. Nem szabad egymás mellé állítani és összemosni a szabadságért harcolókat azokkal, akik miatt harcolni kényszerültek!
Mi is volt 1956?
A XX. Század legjogosabb forradalma és szabadságharca. Vízválasztóvá vált diktatúra és demokrácia között.
Egy nép azt mondta, hogy elég volt!
Elég volt a hatalom önkényéből, a hazugságból, a kulák listákból, az internáló táborokból, Recskből, a megaláztatásból! Szeretne emelt fővel, szabadon élni!
56 forradalma örökre bejegyeztetett a szabad nemzetek krónikáiba.
Már csak néhányan élnek közöttünk, akik emlékeznek a hajnali ködből elődübörgő tankokra. Lassan kihal az a generáció, aki átélte a forradalom lelkeket is megmozgató napjait. És az ifjúság nem tud mit kezdeni nagyapja könnyben úszó szemével, meghatottságával. Nem érti, hogy hogyan őrizhette meg ezt az emléket magában annyi éven keresztül. Csak azok értik meg, akik részt vettek a forradalomban, s azok a családok akik évtizedeken keresztül őrizték a forradalmi napok emlékét.
Aki ott volt 56 októberében nem felejtheti el azt, hogy a történelem részese, a szabadság és igazság tanúja volt. Az emberek képesek voltak együtt gondolkodni, együtt cselekedni. Nem az számított, hogy ki honnan jött, merre tartott, mit szeretett volna megvalósítani.
Független - demokratikus - polgári Magyarországot.
Ezt akarta dr. Szobonya Zoltán és jánoshalmi forradalomtársai is.
Egy azon tőről fakadó bátorság, hősiesség volt a fővárosban harcolóké és a vidéken a demokratikus államot építeni kezdő szuverén polgároké. Velük teltek meg a börtönök, őket küldték akasztófára.
S ma rájuk is emlékezünk.
Tisztelettel felkérem dr. Márki Zoltán bírót, az Igazságügyi Minisztérium főcsoport főnökét ünnepi beszéde megtartására.
...
Hallgassuk meg az unokák nemzedékének nevében Szentpáli Miklós versét.
A legidősebb unoka Dr. Aradszkyné Kiss Csilla mondja el.
Kecskemét, 2001. szeptember 29.
Dr. Márki Zoltán
bíró, IM főcsoportfőnök
Az igazság szeretete
Emlékezés dr. Szobonya Zoltánra
Tisztelt Emlékező Gyülekezet!
Családtagok és Barátok!
Tiszteletadók itt és Tisztelők a távolban!
Hölgyeim, Uraim!
Az emlékezet életünk útitársa. Körülvesz, mint a levegő, és árnyékként velünk van a bölcsőtől a koporsóig.
Intőn fegyelmezi a ma élők lelkiismeretét, és oltalmazza halottaink lelkének üdvösségét.
Az emlékezés adózás is egyben. Méltó és illő cselekedet, hogy az élők vissza-visszatérően
leróják kegyeletüket mártirjaink előtt.
Mártirjaink előtt, akik Vértanúsága Megszentelte hazánk földjét.
Mi a magunk csekély erejéből ehhez már semmit hozzá nem adhatunk.
De becstelen kor az, amelyben elvesznek belőle.
A mi felelősségünk, hogy az emlékezés tisztességes legyen, mert ez teremti meg a múlt és a jelen közötti igaz kapcsolatot.
Az emlékezés akkor tisztességes, Ha őszinte és kendőzetlen.
Az idő nem arra való, hogy az igazat meghamisitsa.
Az ember nem arra született, hogy a hamisat igazitsa.
Biró vagyok, és mély meggyőződéssel vallom, hogy az igazság több, mint puszta tövénybeszéd.
Több, mert az igazság az, amihez kevés az ész, Ahhoz sziv is kell.
Dr. Szobonya Zoltánt nem ismertem, nem ismerhettem, ám azt gondolom, olyan ember volt,
Akinek mindig helyén volt a szive És az esze egyaránt.
Különleges érzés itt állni, és emlékezni az ügyvédre. Emlékezni a Doktor úrra, akinek tartása, segítőkészsége
Már pályájának hétköznapjaiban kivívta az egyszerű emberek elismerését.
Ám az életnek vannak olyan napjai, amikor minden sokkal élesebben vetődik fel.
A történelmet a hősök formálják, és nem az a nyomás, amely a környezetből nehezedik rá az emberre.
Sorshelyzetekben az ember jelleme minden korábbinál jobban válik döntővé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma, amikor a halála, a kivégzése napján Dr. Szobonya Zoltánra emlékezünk,
Világosan kell kimondanunk:
Hogy nem jog volt az, amit vele szemben alkalmaztak,
hanem politikai diktátum.
Nem eljárást folytattak vele szemben,
hanem hajtóvadászatot.
Nem itélkeztek felette,
hanem példát statuáltak,
önkényesen, politikai haszon érdekében.
A tények tiszteletéhez, és az igazmondáshoz szokott Ügyvéddel szemben a feltevések,
De mondhatnám úgy is, hogy koholmányok, és az ebből megformált hazugságok,
De mondhatnám úgy is, hogy gazságok
öltöttek ítéleti formát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Dr. Szobonya Zoltán élete végéig hű maradt ahhoz az ethoszhoz,
Amely a jogászság iránti bizalmat kelti az emberek számára.
A jogászság nagy hivatása, hogy segítse az embereket gondjaik megoldásában,
és mindenkoron józansággal, megfontoltsággal együttmüködésre ösztönözze,
szervezze az erőket.
Csoda-e, hogy a kis település: Jánoshalma, amely már megtapasztalhatta emberségét,
a Doktor urat látta legalkalmasabbnak arra, hogy a forradalom napjaiban a vezetője legyen.
Az ügyvéd úr nem politikusnak született, ám pontosan tudta mit kell tennie.
Egy mai jogásznak fájdalmas tanulságként marad fenn örökre,
Hogy a jog mennyire gyarló.
Ám ne gondoljuk,
hogy Dr. Szobonya Zoltánt a jog itélte el.
Nem!
Az itéletet emberek hozták.
Olyanok, akik ugyanazt a jogot tanulták, mint Ő.
Olyanok, akik számára volt választási lehetőség.
Azért senkit nem itéltek el, mert nem volt hajlandó valakit elitélni.
Egy birónak mindig megvan az a lehetősége, hogy ne tegye azt, amit nem tehetne.
Azt tette,
Amit az értelmiségi lelkiismerete és felelősségérzete kdiktált.
Vállalta a feladatot,
és teljes szakmai korrektség mellett
- újjászervezte a községvezetést,
- többpárti képviseleti rendet
- demokratikus közéletet,
teremtett pár nap alatt.
Megalapozta helyben, hogy a forradalommal elkezdődött átalakulás folyamata
minél kevesebb problémával járjon együtt. Vezetőjévé vált a közösségnek,
akiben mebíztak az emberek.
Mily nagy tanulság, hogy ezen közben a hétköznapok rendje és biztonsága
Jánoshalmán fennmaradt. Sem emberélet, sem vagyon nem veszett oda.
Persze, hiszen a Doktor úr valódi vezető volt,
akit nem megbiztak,
hanem akiben megbiztak.
56 forradalmának vidéki tapasztalatai jól mutatják, hogy a közösségek
kiváló emberekbe helyezték bizalmukat. Gondoljunk csak
Szobonya Zoltán mellett
a veszprémi tanárra, Brusznyai Árpádra.
Kisértetiesen hasonló a két életpálya, Kezdve az 50-es évekbéli meghurcoltatástól,
A forradalomban vállalt szolgálaton át,
a kommunista diktatúra politikai leszámolási igényét kiszolgáló elitélésig.
A szándékok tisztasága és tisztességessége, a felkészültség és az emberek iránti felelősségérzet
Az egyik oldalon,
Mig az önkényes, erőszakos uralom féltése, És ostoba, durva, embertelem politikai rendszer
A másik oldalon.
A kettő közöttti feszülés nyomta rá a bélyegét a forradalmat követő itélkezésre.
Ebből fakadt, hogy koholt vádak alapján, szervezkedés cimén itéltek el értelmiségieket,
akiknek forradalom alatti tettei, éppen hogy nem izgatásra, hanem a köznyugalom megóvására irányultak.
Ebből fakadt, hogy koholt tények alapján, különböző köztörvényes büncselekmények miatt
itéltek el munkásokat, parasztokat
Nem az igazság, hanem a politikai cél elérése volt a szándék. Ez a politikai cél pedig az volt,
hogy a forradalomban résztvevők bünözői mivoltát igazolva lehessen a forradalmat bünként feltüntetni.
Ezért volt reménytelen azok helyzete akire a hatalom szemet vetett.
Hiszen a perekben nem az embert,
hanem az ellenséget, az eszközt látták maguk előtt az itélkezők.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
43 évvel ezelőtt, ezen a napon, itt a kecskeméti börtönben végezték ki
Dr. Szobonya Zoltán ügyvédet.
48 éves volt.
1993. szeptember 29-e óta
a börtön falán lévő tábla mementóként örökíti meg a mártírhalált halt ügyvéd nevét.
Azóta ezen a napon a tisztelők és emlékezők itt találkoznak, hogy jelezzék nincs elfelejtve, ami történt.
Méltó és illő, hogy ezt vissza-visszatérően megcselekedjük.
Tartozunk ezzel Szobonya Zoltánnak,
Aki nézetei mellé személyét, jövőjét vetette oda nyomatéknak.
Tartozunk ezzel
- feleségének, aki egy keresőként fenntartotta a családban a hitet, átvészelte a nélkülözéseket,
- a Család többi tagjának, leányainak, a hozzátartozóknak, akiknek állhatatossága példát adott és ad
arra, hogy kell az emlékezést ébren tartani.
Tartozunk ezzel
A mának és a jövőnek,
hogy ne legyen olyan generációja többé e hazának, amely hazugságban nő fel.
Tartozom azzal, hogy elmondjam:
A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége elnökének, Fónay Jenő úrnak és Dávid Ibilya miniszter asszonynak
Megállapodása folytán, Budapesten, a Gyüjtőfogház területén, a kivégzések egyik helyén
Emlékhely létesül.
Mementőként megőrizve a helyet úgy, hogy az szolgálja a mártirjainkra való méltó emlékezés ápolását.
Az Emlékhely átadása hivatalos állami megemlékezés keretében idén November 4-én,
A forradalom leverésének, a megtorlás kezdetének napján lesz.
Az Emlékhelyen Mártirjaink neveit márványtábla örökiti meg,
Dr. Szobonya Zoltán ügyvéd nevével együtt.
Hölgyeim, Uraim!
Az igazság van, a hazugságot kitalálják.
- Ám az igazat keresni kell,
- - az igazat meg kell hallani,
- - az igazat mondani kell,
- - az igazat szeretni kell,
- - az igazat őrizni kell,
- - az igazat óvni kell,
- mindhalálig.
Úgy, ahogy erre Dr. Szobonya Zoltán példát, hitet adott életével és lányaihoz küldött utolsó soraival:
"sose felejtsétek,
hogy magyarnak születtetek,
s egyre kérlek:
soha senkire valótlant ne mondjatok!
Mindig és minden körülmények között csakis az igazat,
Ezt kéri tőletek édesapátok."
Nagy tisztesség volt Önök előtt emlékezni.
Köszönöm, hogy eljöttek, hogy Önökkel együtt hajthatok fejet
Dr. Szobonya Zoltán mártirhalált halt ügyvéd emléke előtt.
Köszönöm, hogy meghallgattak
|