Ünnepi beszédet mondott: Dr. Szakály Sándor történész, Tüske János Kecskeméti BV Intézet parancsnoka, Kissné Szobonya Csilla, verset mondtak az unokák: Csilla, Dalma, Zoltán

Kecskemét, 2002. szeptember 29.

Családunk és a magam nevében szeretettel és tisztelettel köszöntök Mindenkit, aki ma eljött, hogy méltón emlékezzünk Dr. Szobonya Zoltánra, édesapámra az 56-os magyar forradalom és szabadságharc bács-kiskun megyei vértanújára, a Jánoshalmi Forradalmi Bizottság vezetőjére, kivégzésének 44. évfordulója alkalmából.

Tisztelt Emlékezők!
Amikor 93-ban az emléktáblát felavattuk, megfogalmaztuk a Büntetésvégrehajtó Intézet vezetőivel, hogy minden évben méltó megemlékezést tartunk a forradalom és Dr. Szobonya Zoltán életútjának, emlékének megőrzésére.
Ma is ennek jegyében gyűltünk össze, immár 10. alkalommal: emlékezni, mert Kell emlékeznünk.
Az emlékezet életünk útitársa, körül vesz mint a levegő, intőn fegyelmezi a ma élők lelkiismeretét- és egyben adózás is a mártírok előtt, akiknek vértanúsága megszentelte hazánk földjét.

A mi felelősségünk, hogy az emlékezés méltó és igaz legyen. Hiszen hosszú évtizedeken keresztül csak szűk baráti társaságban, családi körben vagy a titokban látogatott temetőkben egy-egy szál gyertya világánál lehetett emlékezni. A nevüket sem lehetett kiejteni, megalázták, sárba tiporták azt, mert egy nemzet emlékezetéből akarták végképp kitörölni azokat az októberi napokat.

Az idegen fegyverekkel hatalomra került rendszernek legfontosabb törekvése a jellemet erősítő, morális tudat szétzúzása volt.
Így felnőtt egy nemzedék, amely nem hallott róluk csak elferdítve, hamis történelemből.
S most a rendszerváltás után 12 évvel nem hagyhatjuk, hogy ismét átírják történelmünket, ahogy erre kísérleteket láthatunk.
Ismét előtérbe került 56 örökségének kérdése.

56 forradalma nem egy modernizációs kísérlet volt, mint azt most halljuk, nem a Kommunista Párt frakcióharcairól szólt csak, hanem október végére a magyar nép már tovább ment, követelte a több pártrendszerű, független Magyarország megvalósítását.

56 forradalma mindannyiunk öröksége, mindenkié, aki elutasítja az elnyomást, a diktatúrát, a gyülöletet, aki valóban szabadnak akarja látni saját nemzetét.

De semmiképpen sem lehet öröksége azoknak,
akik összeálltak az elnyomókkal,
akik az idegen hatalom erejével büszkélkedtek,
akik saját véreik ellen emeltek fegyvert.

A forradalmat meg lehetett taposni, harcosait be lehetett börtönözni, hőseit meg lehetett gyilkolni, történetét el lehetett tagadni a diktatúrában, de a demokráciában ezt többé nem engedjük.

A hóhér semmilyen erkölcsi ítélőszék előtt nem lehet egyenlő az áldozattal.

Vannak olyanok, akik ma azt akarják bizonyítani, hogy mindannyian szemek voltunk a láncban. A múltunk ugyan közös, de a felelősségünk nem!

Volt, aki szürke egyenruhába bújt,
volt, akire csíkos rabruhát húztak és
volt, aki csikos rabruhában állt az akasztófa alá,
mert nem volt hajlandó megkötni az alkut, s élete megmentése árán sem volt hajlandó együttműködni az elnyomókkal.

Ezért mondta édesapám, hogy
"Inkább becsületben meghalni mint becstelenül élni. .!"
Ez élete példázata,
és minden vértanúé.

Ha nem halljuk meg a vértanuk erkölcsi üzenetét, nem jutunk el egy tisztább, élhetőbb világba.

Gyermekeinknek és unokáinknak is tudniuk kell az igazat, hogy legyen mihez igazítaniuk életüket, értékrendjüket.. Fel kell mutatnunk 56 igazságát és valóságát..
Az igazság lehet árnyalt, de soha nem hazudhat. Nem szabad egymás mellé állítani és összemosni a szabadságért harcolókat azokkal, akik miatt harcolni kényszerültek!

Tisztelt Emlékezők!

Mi is volt 1956?
A XX. Század legjogosabb forradalma és szabadságharca.
Egy nép azt mondta, hogy elég volt!
Elég volt a hatalom önkényéből, a hazugságból, a kulák listákból, az internáló táborokból, Recskből, a csengőfrászból, a megaláztatásból! Szeretne ez a nép emelt fővel, szabadon élni!
56 forradalma örökre bejegyeztetett a szabad nemzetek krónikáiba.

Aki ott volt 56 októberében nem felejtheti el azt, hogy a történelem részese, a szabadság és igazság tanúja volt. Az emberek képesek voltak együtt gondolkodni, együtt cselekedni. Nem az számított, hogy ki honnan jött, hanem azt, hogy merre tartott, mit szeretett volna megvalósítani.
Független - demokratikus - polgári Magyarországot.

Ezt akarta dr. Szobonya Zoltán és jánoshalmi forradalomtársai is.
Egy azon tőről fakadó bátorság, hősiesség volt a fővárosban harcolóké és vidéken, a demokratikus államot építeni kezdő szuverén polgároké. Velük teltek meg a börtönök, őket küldték akasztófára.
S ma rájuk is emlékezünk.

Hallgassuk meg Ernesto Pinto uruguayi költő versét

Tisztelettel felkérem dr. Szakály Sándor történész urat ünnepi beszéde megtartására.



Az ünnepségen elhangzott vers

Ernesto Pinto:
...
Kissné Szobonya Csilla ünnepi beszéde
aaaaaaaaaaaaiii