Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc története
1947-től Magyarországon megszünt a demokrácia. A szovjet megszállókra támaszkodó kommunista párt 2000 embert végzett ki 1956-ig, több tízezret internált, a Szovjetunióban 600.000 málenkij robotra elhurcolt magyar küzdött életben maradásáért a táborokban. Az ország a háborús jóvátételre és a felduzzasztott hadseregre termelt, a kommunista vezetők elkobzott villákban laktak. Rákosi rémuralmát Gerőé követte. A kommunista párt a politikai rendőrség (ÁVH) alkalmazásával tartotta fenn hatalmát.
1956 október 23-án a magyar nép azt mondta, elég volt.
Tüntetések, a rádió elfoglalása következett, a kommunista hatalom a Parlament előtti békés tömegbe lövetett, de a szabadságvágyat már nem lehett megfékezni, utcai harcok után elzavarták a Gerő vezette kormányt, kiverték az orosz csapatokat Budapestről, október 28-ra a helyzet stabilizálódott. Demokratikus elveket valló kormány alakult, az új kormány Magyarország számára semleges státust szeretett volna elérni.
Azonban az átállt Kádár János november 4-én behívta az orosz hadsereget, mely elhúzódó harcokban - miközben a nyugat zsebre tett kézzel figyelte a magyar nép heroikus küzdelmét - leverte a forradalmat.
Rövidesen elkezdődött a megtorlás, Apró Antal, Biszku Béla, Kádár János, Marosán György vezetésével.
Több, mint 400 embert végeztettek ki 1966-ig a vérbíróságok, sok száz tüntetőt lelőttek, tízezreket bebörtönöztek, 200.000-en elmenekültek hazájukból.
A rendszerváltás után a választott parlament és a polgári kormány
a kivégzetteket rehabilitálta, de fel nem támaszthatta őket.
